Interjú Bakos Henriettel, a NanBudoPest SE veterán korosztályos Európa-bajnokával ...avagy nem csak a 20 éveseké a világ...

<< Vissza

Hol és hogyan ismerkedtél meg a Nanbudoval?

2016 őszén a fiam iskolai sportnapján volt egy bemutató. Elsősorban a gyerekeknek és a testnevelő tanároknak, de a végén mindenkit - köztük engem is - behívtak gyakorolni.

És mit tapasztaltál?

Láttam, hogy több velem egykorú is felmegy a tatamira, így tudtam nincs félni valóm. Az energiás ... igen, most már tudom, hogy az az energiás ... szóval az energiás résszel kezdtünk. De annál többet akartam látni és végül lementem egy edzésre.

Visszagondolva milyen volt az első edzés?

Nagyon izgultam. Az akkori kezdő csoportban csupa tizenéves volt és én. De az edző nagyon figyelmes volt. Mindenben segített, így hamar be tudtam illeszkedni. Megszerettem az edzéseket és mára az életem részévé vált.

Hogyan tudod összeegyeztetni az életed többi részével?

Szerencsére a családom nagyon toleráns. A kicsi fiam is sportol, így tudja mivel jár a rendszeres edzés, és a férjem is örül, hogy van, amivel én is ki tudok kapcsolni. Amikor több napra elmegyek, akkor van idejük egymásra, és külön apa-fia napot tartanak.

Milyen többnapos programok vannak?

Nemzetközi verseny, vagy edzőtábor. Például nemrég részt vettem Balatonalmádiban egy öt napos edzőtáborban. Addig csak tatamin és néha füvön edzettem, ezért nagyon új volt a homokos part és persze maga a víz is. Indulót írtunk és zászlót rajzoltunk, majd vonultunk végig az utcákon, mintha az olimpiára vonulnánk be. Az egész csapat egyként mozgott és lélegzett. Azt a pár napot biztosan sokáig nem fogom elfelejteni.

Végezetül mit üzennél azoknak, akik most szeretnének elkezdeni Nanbudozni?

Bátran, mert nem csak a húsz éveseké a világ!